Vekerdy Tamás a gyereknevelésről: `a játék ne játékos tanulás legyen´

Pannonhalmán a Pannon Esték nyitóelőadásán ritkán tapasztalható tömeg gyűlt össze. A felújított majorsági épület előtt anyukák, apukák, fiatal párok kígyózó sorban bizakodtak a bejutásban. Pedig nem celeb, nem tévésztár, hanem pszichológus, író volt a vendég. Vekerdy Tamás arról beszélt, mikor szereti jól a szülő a gyerekét. Interjúnk az előadás után készült.

"Az óvónők adják a legtöbb érzelmi biztonságot a gyerekeknek"

- Előadása során említette, hogy Sopronban készült egy óvodai felmérés, melyben 5000 gyereket kérdeztek meg. Arra a felvetésre, mi a legjobb az óvodában, a legtöbben azt felelték: "amikor anya értem jön". A kicsik kritikát fogalmaztak meg a magyar óvodai rendszerről?

- Szó nincs erről. A magyar közoktatás legjobb intézményei az óvodák, az óvónők adják a legtöbb érzelmi biztonságot a gyerekeknek. Rossz és téves ugyanakkor az, hogy az óvoda kötelező lesz. Az, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek az egyedüli esélyt a felzárkózásra az óvoda jelenti, nem igaz, mert "az első három évben minden eldől".

Tehát a Biztos Kezdet Gyerekházak jelentik a megoldást a hátrányos helyzetűeknek, ahová nullától hároméves korig anyjukkal együtt járhatnak be a gyerekek. Csendben jegyzem meg: Haiti Magyarországnál sokkal szegényebb ország, ott mégsem az jutott a kormány eszébe, hogy aki nem viszi óvodába a gyerekét, az nem kap szociális segélyt. Hanem az, hogy aki viszi, az több pénzt kap.
 

Vekerdy Tamás - fotó: Kisalföld-archívum

"A kisgyerek tanulásának egyetlen hatékony formája a spontán utánzás"

- A gyerekek életének első öt évében mit tart a legfontosabbnak?

- Azt, hogy érzelmi biztonságban érezve magukat örömmel tudjanak játszani és sokat mozogjanak jó levegőn. A játék ne játékos tanulás és fejlesztő játék legyen, hanem szabad játék. Tanulásra nincs szükség! És ami nagyon fontos, ne is javítgassuk például a gyerek beszédét. Csak: adjunk jó mintát. A kisgyerek tanulásának egyetlen hatékony formája a spontán utánzás, akkor és azt utánoz, amikor és amihez kedve van.

Így hozza létre egyik legnagyobb szellemi teljesítményét, amihez hasonlóra későbbi életében már általában nem lesz képes: nem nyelvről indulva megtanul egy egész anyanyelvet. Éppen ezért: az óvodának nem az a feladata, hogy előkészítse a gyereket az iskolára, hanem az, hogy az óvodáskorú gyerek számára érzelmileg biztonságos, sok mozgásra és játékra lehetőséget adó, mindennapi mesével is anyanyelvet fejlesztő környezetet biztosítson.

Mérnök apukák esete a negyedik osztályban adott házi feladattal és logarléccel

- A magyar iskolai rendszer belekényszeríti a gyerekeket abba, hogy már szinte hatéves kortól versenyistállóban érezzék magukat, s hajtsanak a piros pontokért, jeles osztályzatokért.

- Az első osztályosoknak a tanterv szerint év végére írniuk és olvasniuk kell, és sok iskola azt ambicionálja, hogy már karácsonyra tudjanak írni, olvasni! A régi magyar elemi iskolában két évük volt elsajátítani az írás-olvasást a kisiskolásoknak.

És akkor még nem beszéltünk például az olyan feladatokról, mint amilyenekről két mérnök apa levelében olvastam. Azt kérdezik negyedik osztályos gyerekük tanítójától, hogy ők ugyan logarléccel meg tudták oldani a házi feladat egyik példáját, de logarléc nélkül vajon hogyan lehetséges? 

"Winston Churchillt is tompaagyú kisgyereknek tartották tanárai, csak Mr. Weldon bízott benne"

- Több mint érdekes példák világhírű tudósok, államférfiak kezdeti iskolai nehézségeiről mindig szóba kerülnek az előadásain. Vigaszként szánja ezeket olyan szülőknek, akiknek a gyermekük egyelőre nem remekel az iskolában?

- Tudnunk kell, hogy Picasso nem tudott megtanulni írni, olvasni és számolni elemista korában, Edisont a tanító néni hazaküldte, mondván anyjának, hogy a gyerek képezhetetlen, próbálja megtanítani írni és olvasni. Stephen Hawking sem tudott megtanulni írni és olvasni, amikor kellett volna, pedig akkor még egészséges volt. Winston Churchillt is tompaagyú kisgyereknek tartották tanárai, csak Mr. Weldon bízott benne, pedig latinból és görögből hiába korrepetálta, meg kellett volna buktatnia, de ő inkább átengedte, "mert ebben a gyerekben van valami". Tényleg volt. De hogy ez előbukkanjon, ehhez kellenek a Mr. Weldonok. 

"Természetesen jó, ha a nagymamák segítenek, ha vannak és ráérnek"

- Arról beszélt, hogy az emberiség még nem élt olyan civilizációban, amelyiknek az jutott volna eszébe, hogy egy anya egész nap egyedül küzdjön egy-két-három gyerekével. Ez csak nekünk jutott eszünkbe. Mert vagy nagycsaládban éltek az emberek, vagy nagy cselédségük volt. Mi volna a megoldás? 

- Természetesen jó, ha a nagymamák segítenek, ha vannak és ráérnek, vagy együttműködöm más hasonló helyzetben levő anyákkal vagy a szomszédasszonnyal, vagy ha tehetem, bébiszittert fogadok, és nem mondom azt, hogy miért adjak ki arra pénzt, hiszen ezért vagyok itthon.

Súlyosan téves felfogás, mentálhigiéniailag nagyon káros, az egész családot és a gyerekeket illetően is. Kell, kellene a segítség. A jó bébiszitter persze nem csak a bébit szitteli, hanem mindent csinál, amit az anya, megduplázása az anyának.