Tavaszi versek Április
Végh György: Virághozó április
Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled –
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.
Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál –
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.
Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja –
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
Sebők Éva: Április
A nap az égen karikázik,
a sok pitypang a réten ázik.
Eső esik és tócsa-hab,
s egy gomba,
mely épp most kinő,
így szól:
-Minő bolond idő!
Fazekas Anna: Április
Áprilisi gólyahír
sárga ruhát öltött.
Éhes, ébred, mocorog
föld mélyén a hörcsög.
Langyos hólé csörgedez,
váj a földbe gödröt.
Tyúkanyó tíz totyogó
pelyhes csibét költött.
Zápor porzik, süt a nap
villámlott és dörgött,
Civakodó feleségét
páholja az ördög.
Gaál Ferenc: Áprilisi dal
Iciri-piciri emberkék
nézik az ég milyen tengerkék.
Dombon a fű milyen bársonyzöld,
léptükre a rigó új dalt költ.
Jer ide – te rigó – megvárunk.
Tarts velünk, légy ma a pajtásunk.
Fütyülöd – fütyüljük – trillió,
Gyereknek-rigónak csudajó!
Radnóti Miklós: Április
Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét
s langyos kis esőt csorgat
szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.
László Gyula: Április
Barkás bokron rigó rikkant:
itt a tavasz, tillió!
Nem is gondol már a télre,
csak fütyülni: élni jó
Börtönéből rügy kipattan,
újra éled minden ág,
zöld levélkék köszöntenek,
életadó szabadság
Világvégi otthonából
szellő suhan, üde, friss.
Üdvözölni jött el hozzád,
csodálatos április
Marsak: Április
Április, április
Esőcseppek hangja friss,
Tócsa ül az utakon,
Patak fut a rétre,
Kint sürög már a napon,
Hangyák fürge népe.
A medve is útra kel,
Nedves fák közt lépked,
A sok madár énekel,
Réti virág ébred.
