Kezeit csókolom! Tejet szeretnék vásárolni – Játszva tanulunk

A szerepjátékok nagyon fontosak egy gyermek életében és fejlődésében. E játékok során fejlődik a gondolkodása, beszéde, kreativitása, empatikus képessége. Egy-egy játék során akár újra élhet számára még nem érthető helyzeteket vagy éppen olyan szerepet ölthet magára, ami vonzza és kíváncsivá teszi.
Nem is hinnénk, de a gyermekeink nagyon is figyelnek minket, mint felnőtteket. Alaposan szemügyre veszik a viselkedéseinket, hogy bizonyos helyzetekre hogyan reagálunk, miket mondunk és teszünk. Minden apró mozdulatunkat megfigyelik és elraktározzák magukban. Aztán egy szerepjáték folytán eljátsszák a történeteket, így egy teljesen más szemszögből nézhetik meg az adott helyzetet, amit láttak.
 

Tegyük fel például, hogy boltban vagytok. Panni csendesen álldogál melletted, fogja a kezed. Pár másodpercig végig fut az agyadon, hogy milyen jó gyerek, milyen türelmes, csendben várja, hogy végezzetek. Panni pedig egyebet nem teszi, mint mindent megfigyel. Figyeli, hogyan kérsz a húspultnál, hogyan kéred meg az eladót, hogy segítsen neked, vagy éppen miként kommunikálsz a kasszánál.
Otthon pedig észre veszed, hogy a macik felsorakoztak a kanapé mellett, előkerült mondjuk egy játékpénztárgép vagy egy számológép. A macik pedig mesés könyvel, babaruhákkal, zoknikkal állnak sorban. Panni pedig beszél, mondja a hallott szavakat. Elveszi a képzeletbeli pénzt és vissza is ad. Netalán, ha téged is bevon a játékába, mint szereplő, akkor te továbbra is tegyél úgy, mintha vásárolnál. Ugyanolyan hangon, ugyanazokkal a szavakkal beszélj, ahogyan máskor is.  Tekintsd most őt felnőttnek! Ezáltal játékosan megtanulhatja gyermeked, hogy kell viselkedni egy boltban, mik azok a szavak, mondatok, amik megállják ott a helyüket és melyek azok, amik nem.
A másik példa pedig esetleg a tanár-diák, vagyis az iskolás szerepjáték. A gyermek nagyobb testvér által vagy az óvodában hallottak alapján úgymond elkezd lélekben felkészülni az iskolára. Kíváncsi, de egyben talán fél is, hiszen a változás nem kicsi és érzi ezt ő is.
Nagyon jó lehet erre az, hogy együtt valamelyik szülővel kettesben visszük el az iskolába készülő csemetét a tanszerek megvásárlására. Így bátran felteheti a kérdéseit a megvásárolt eszközökkel kapcsolatban.
Otthon is elmagyarázhatjuk neki, hogy mi mire lesz való. Ezáltal mi is segítjük gyermekünket az iskolába való felkészülésre.

A szerepjáték abban is fontos, hogy ha gyermeket bármilyen sérelem éri, akkor játék segítségével képes feldolgozni azt. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy kijátssza magából a sérelmeit. Példa erre, ha nem érzi magát jól az óvodában, pedig eddig a pontig szeretett járni. Aztán egy hete sír, alkudozik, hogy nem akar menni. Később pedig a szobából kiszűrődő beszéd arra utal, hogy az egyik kis társa esetleg bántotta, elvette a játékát, kicsúfolta. Ezt a gyermek akár úgyis feldolgozhatja egy játék során, hogy ő lesz az óvónő, aki igazságot tett. Esetleg bátrabb lesz és megvédi magát.
Engem 8 évesen műtöttek. Halványan, de emlékszem, ahogy a kórházból haza érve eljátszottam újra a helyzetet. Voltam én beteg öreg néni, orvos, ápolónő, aki kávézik. Ennek köszönhetően sikerült szerintem egész jól feldolgoznom ezt a traumát, mert hát elég mélyen érintett.
 

A szerepjáték arra is jó, hogy a gazdag képzelőerőnek köszönhetően bármilyen tárgy új funkciót képes kapni. Egy nagyobb párna lehet autó, egy ceruza lehet varázspálca, egy régi lepedő lehet egy szép hosszú szoknya egy erős csattal megrögzítve.
A szerepjátékot végezheti a gyermek egy maga, óvodában a kisebbeket bevonva, otthon testvért vagy szülőket bevonva. Fontos, hogy mindenki azt a szerepet játssza, amit a gyermek ráoszt, hiszen ez az ő játéka, amiben mi vendégek vagyunk. Minden szerepnek oka van, hogy ki miért kapja, miért éppen mi leszünk a gyerekek és ő a felnőtt. A játékot mindig a gyermek irányítja ezt nem szabad elfelejteni felnőttként!  Az is előfordulhat, hogy csupán a megfigyelő szerep jut számunkra ilyenkor esélyt kapunk arra, hogy alaposan megfigyeljük gyermekünk beszédét, cselekedeteit, érzelmeit játék közben.

Nálatok milyen szerepjátékok zajlottak már? Mi az, ami gyakori? Ti, szülőként részt szoktatok venni benne?