MamaHotel, avagy miért szeret járni az unoka a nagyihoz?
Azt senki sem kérdőjelezheti meg, hogy egy szerető, gondoskodó családban felnőni a legjobb, ahol a gyerek biztonságban, nyugalomban élhet és növekedhet fel. Mindannyian a szüleink gyermekei, gyermekeinknek pedig szülei vagyunk vagyis többféle nézőpontból láthatjuk a világot. A nagyszülők is legtöbb esetben hozzájárulnak a család kiegyensúlyozott hétköznapjaihoz, sőt készítettek egy tanulmányt, amely szerint, azok a gyerekek, akik sok időt töltenek nagyszüleikkel, kevésbé lesznek stresszesek, nyugtalanok, idegesek.
A kutatásban 408 ötödikest kérdeztek meg nagyszülőkkel való kapcsolatukról, többek közt azt, hogy kapnak-e tanácsot a nagyszülőktől valamilyen fontos döntés előtt vagy megbeszélhetik-e a problémáikat a nagyszüleikkel .A kérdésekre adott válaszokat egy évvel később nyomon követték.
A kutatás kimutatta, hogy “a nagyszülők és az unokák érzelmi viszonyát jelentősen befolyásolja a gyermekek iskolai, pszichológiai és társadalmi fejlődése.” Amikor a nagyszülők is részt vesznek az unokák életében, a gyerekek nemcsak jobban beilleszkednek a környezetükbe, hanem elkötelezettebbek is az iskolában. A kutatók azt is megjegyezték, hogy a gyerekeknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki a pro-szociális készségek, amelyek elengedhetetlenek a társadalmi fejlődésben, úgy mint gondoskodás, együttérzés és kedvesség azok iránt, akik nem részei a belső köreiknek.. Amint azt a tanulmány megjegyzi, lehet hogy a „nem az unokákkal együtt élő”nagyszülők pozitív fejlődésre ösztönzik az unokákat, ahelyett, hogy a negatív viselkedést fegyelmezné, ami különösen fontos a korai serdülőkorban, amikor a szülő gyermek konfliktus nő.
A nagyszülők többsége rendkívül boldog és büszke, amikor az unokája világra jön. A legtöbben rajongással szeretik a kis unokát. Régen gyakran élt együtt több generáció, s az együtt élő családtagok feladatai, szerepei mindig egyértelműen meghatározóak voltak. A hagyományos családi felállás azonban a mai világban már más. A nagyszülők többsége is – ha teheti – dolgozik, a korábban felidézett idill nem jellemző. Mégis, ahol erre lehetőség van, nagy segítség és természetes lehetőség a gyerekek érzelmi, szellemi fejlődéséhez a nagyszülőknél töltött nyaralás. A családi identitás kialakulása és megerősödése szempontjából is fontos szerepe van a nagyszülők szájából elhangzó családi történeteknek, a legendák meghallgatásának, fényképek nézegetésének anyuról, apuról, amikor gyerekek voltak.
A gyerekek a szüleik szemüvegén át látják a nagyszüleiket. Ha szeretnénk, hogy gyermekeink jól és biztonságban érezzék magukat a nagyszülőknél, mi is tartsuk őket tiszteletben, és igyekezzünk egyenrangú, bensőséges, őszinte kapcsolatot ápolni velük, ahol tiszteletben tartjuk egymás magánéletét, véleményét és autonómiáját, ugyanakkor együtt is tudunk lenni, ha kedvünk van rá. A nagyi is mondhasson nemet: az unokák vállalása ne kötelesség, hanem öröm legyen.
A nagyszülőknél töltött nyaralás a gyermekekre, a nagyszülőkre, de még a szülőkre is kedvezően hat. Egyrészt jó a szülőnek, mert tudja, hogy a gyermeke biztonságban van. Másrészt nagyon jó a gyermek(ek)nek, mert valami olyat kap, amit egy szülő soha sem képes megadni neki(k). Ők már a saját gyermekeiket felnevelték, vagyis az unokákat csak szeretni, kényeztetniük kell. Ezeket az emlékeket, élményeket a gyerkőc a tudata mélyébe elrakja és a felnőtt korba viszi magával. Harmadrészt pedig jó a nagyszülőknek is, mert az unoka új értelmet adhat az életüknek. Zavartalanul élvezheti az unokája közelségét, és ezáltal megfeledkezhet a saját testi, lelki problémáiról. Több nagyszülő panaszkodik fájdalmakra, de ha az unoka érkezik hozzá, akkor már reggel elkezd sütni, főzni.
A szülőknek tehát nem kell félniük attól, hogy a nagyszülőknél másabbul telnek a napjai a gyerkőcnek, hiszen rengeteg élménnyel, pozitív töltetekkel tér haza. Nem lehet őket „elrontani” hiszen rövid időn belül visszaállnak az otthoni megszokott szokásokhoz, teendőkhöz.
