Mesepszichológia

Mesepszichológia a gyermekeknél

A gyermekek és a mese kapcsolatának fontosságát nem vitatja senki sem. A szülők egyértelműen tudják, hogy a gyermekeknek szüksége van a mesékre. Elgondolkodtató, hogy mégis oly sok családban háttérbe szorul. Gyakran csak alacsony életkorban olvasnak (még ritkábban mesélnek fejből) gyermeküknek a szülők.

Sokan gondolják azt, hogy kell a gyermeknek a képi segítség és jobban megérti, ha látja is a történetet. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a médiában megjelenő, esetleg rögzített rajzfilmek kínálatát a gyermekek jobban ismerik, mint a könyvekben megbújó csodás világot. Általában elmondható, hogy jobban megérti a gyermek, ha látja, hallja, tapintja, kimondja tehát minél szélesebb körben tapasztalja meg a körülötte lévő világot. A mesékre ez nem vonatkozik. Téves az a gondolat, hogy a rajzfilmek, amelyek a tv-ben mennek jótékony hatásúak és helyettesítik a személyes mesélést. Ebben az esetben ugyanis egy meglévő képi megjelenítést kap készen  a gyermek, és az ő jelenleg bontakozó kis elméjében már nincs dolga a képzelet világának. Valójában hatásosabb, ha a gyermek maga teremti meg azt a világot, melyben a történet játszódik, valamint a szereplők alkatát, ruháját, a szituációkat, a helyszíneket az alapján, amit hall. Természetesen a meglévő vizuális és társas élmények ebben a folyamatban komoly szerepet játszanak. A korábbi tapasztalatok részleteiből új képeket állít össze a mese hallgatója és az olvasója.

A jó mese felkelti a gyermek érdeklődését, ugyanakkor nevelő hatású életkorának megfelelő szinten.

Egész pici gyermeknek is lehet mesélni, hiszen ismeri és megnyugtatja őt szülei jól ismert hangja. Nem minden mese alkalmas minden életkorban. Kijelenthető, hogy nem tudja a kisgyermek különválasztani a valóságot a mesevilágtól.Az óvoda kezdésére már megértik az egyszerűbb tündérmeséket, és el tudják különíteni a tisztán jó és rossz szerepét. Ekkor már a népmesék,a bonyolultabb mesék is érdekesek, hiszen segítségükkel beilleszkedik a társadalomba, merít a saját népe kultúrájából, megismerkedik annak a társadalomnak a jelképeit és gondolkodásmódját, melyhez tartozik. A példákból és a tanulságokból megtanulja, hogy intézze el problémás dolgokat, milyen módon állhat ki saját magáért, azt, hogy a küzdelemnek és a kitartó munkának gyümölcse van, mely nem csak anyagi, hanem erkölcsi jellegű is lehet.

A mese nélkülözhetetlen a gyermek egészséges személyiség fejlődése szempontjából. Általa gazdagodik fantáziája, szókincse. A mese segíti, hogy hosszabban és kitartóan tudjon valamire figyelni, abban elmélyedni. Átéli az izgalmakat, azonban mindez nem jár valós, közvetlen veszéllyel a számára. Találkozik, azzal a helyzettel mely megmutatja számára: a nehéz élethelyzetekre is van megoldás. Tehát ezt megélve eljut a megoldáshoz. Felkészíti a lelkét az élet megpróbáltatásaira. A félelmetes mesefigurák, illetve történések csak átmenetileg nyugtalanítják a gyermeket, hiszen mellette vagyunk, és a történetben is bekövetkezik a feloldás. Idővel pedig megtanulja különválasztani a valóságot a mesevilágtól.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni az olvasás elsajátításának fontosságát! Mindannyian azt szeretnénk, ha gyermekünk rendszeresen olvasna. A meséléssel kicsi kortól könyvhöz szoktathatjuk gyermekünket és soha nem múló igény alakulhat ki benne az olvasás iránt.