Termékek Menü
0
+36309753755

Karácsonyi versek

Sarkady Sándor: Kérlelő

Fenyő ága
hósugárban,
mire vársz a
hófúvásban?
Hideg az a
kristálybunda,
gyere haza
kisházunkba.
Karácsonyfám
te lehetnél,
gyertyalángnál
melegednél.

 

Donászy Magda: Áll a fenyő

Áll a fenyő
Az erdőben,
Zöld ruhában,
Ünneplőben.

Tél van. Ága
Csupa hó,
Ráfújta a
Télapó!
 


Eduard Ebel: Lassan hull a fehér hó
 Lassan hull a fehér hó,
csöndesen alszik a tó,
zölden csillog az erdő:
a Jézuska erre jő!

/Ford.: Csukás István/

 

Czeglédy Gabriella: Itt a karácsony
 
Aranycsengő csilingel,
Karácsonyról énekel.
Megérkezett, jajj, de jó!
Minden csupa fehér hó!

 

Csanádi Imre: Karácsony
 
Havas határon                        Havas határon
Ezüst karácsony                     Arany karácsony
Reszket a holdfény                Izzik a csillag
Fenyőfaágon.                         Fenyőfaágon.

 

 
Elek István: Karácsony
 
Halld a csengő szép szavát,                           Tárul ajtó, tárul szív,
Mily vidáman száll!                                       Zendül a szoba:
Fényes titkok ajtaját                                      Tündökölve ott virít
Nyitja, nyitja már.                                         A karácsonyfa!
 
                                   Mennyi gyertya, mennyi dísz,
                                   Mennyi csillogás!
                                   Szívrepesre vártuk is,
                                   Attól oly csodás!

 

 
Zacharias Topélius: Kis karácsonyi dal

Kapunk előtt áll karácsony,
kopogtat a kapufán:
Nyissatok ajtót, gyerekek,
fázik a bokám!
Fiatalok és öregek,
nem könnyű a kosaram.
Bejöhetnék melegedni,
nagyon meghűtöttem magam.
Tessék bejönni, kedves karácsony!
/Ford.: Fehér József András/

 

 
Ernst Anschütz: Ó, te szép fa, karácsonyfa

Ó, te szép fa, karácsonyfa!
Örökzöld a lomb is rajta.
Hóhullásban adsz szép hitet,
télen hordod díszeidet.
Ó, te szép fa, karácsonyfa!
Örökzöld a remény rajta.

/Ford.: Csukás István/

 

 
Sarkady Sándor: Felsüt a csillag

Felsüt a csillag,
hold is előjön;
Jégcsapok égnek
karcsú fenyőkön.

Kései szán fut,
porzik a porhó:
Jégrögös úton
villog a patkó.

Cinke szeméről
foszlik az álom;
csenget a csengő –
itt a karácsony.

 

 
Donászy Magda: Fenyőfa
 
Télen csupasz
minden ág,
réten-völgyön
nincs virág.
Erdő, mező,
kert kopár,
még a szél is
sírdogál.
Csak a fenyő
ünnepel…
Zöld ágain
hólepel.
Beviszik a
szobába
kivirágzik
az ága.

Weöres Sándor: Szép a fenyő


Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.


 

Donászi Magda: Karácsony

Karácsonyfa, Karácsony, 
Ezüst dió zöld ágon. 
Csilingelő csengettyű, 
A fenyőfa gyönyörű.
Csillagszóró, gyertyafény, 
ég a fenyő ünnepén.


 

Drosztmér István: Mit mondanál?

Tudjátok, hová készülünk?
Tudjátok, hová készülünk?
A gyermek megszületett,
s vár reánk a jászolnál.
Mit mondjak, nem tudom,
de érdekel, te mit szólnál?

Azt mondom: Jó napot Uram!
Hogy van a világ jó Uram?
De jó, hogy eljöttél,
ezért mi oly boldogok vagyunk.
Nőj nagyra, szeress minket
gyönyörű kis Jézusunk!

Így szólnék: Szervusz kisbaba!
Mosolyogj, drága kisbaba!
Ettél-e már? Nőttél-e már?
Hogy érzed itt magad?
Ha merném, megsimogatnám
a szöszke kis hajad.

Én gyorsan megmosom kezem,
orrom megtörlöm rendesen.
Némán állnék és a szívem
szólna csak Hozzá.
Ő tudni fogja, érte
mindenem föláldoznám.

Tudjátok, hová készülünk?
Tudjátok, hová készülünk?
A gyermek megszületett,
s vár reánk a jászolnál.
Mit mondjak, nem tudom,
de érdekel, te mit szólnál?


 

Udud István: Ég a gyertya

Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék!
Karácsonyfa-
gyertya köré
mind ide gyűljék!

Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék!
Csillagszóró
száz sziporka
mind ide hulljék!

Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék!
Béke,
szeretet,
igazság
el sose múljék!


 

B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár, 
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll, 
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog 
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek 
szép fenyőfa ünnepet!


Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?

Karácsony van! Kisjézusom,
ugye, hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam!

Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!

Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,
Megérthessem a világot
és az embereket!

Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk!


Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.


Devecsery László: Csengettyűk szavával...

Csengettyűk szavával
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Karácsony kopogtat
hóbundás kabátban;
meghitt meleg lobog
minden kis szobában.
Karácsonyfa hinti
mireánk a fényét,
adjon világunknak
hű, emberi békét!
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával... 


Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó

Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!

Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!

Istállóban jászol vagyok...
Bekopognak jó pásztorok. 
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.

Csengő vagyok fenyőágon.
Csilingelő fenyőfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet...

Ember vagyok! És halandó!
Örökségem - maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök.


Mentovics Éva: Szent karácsony éjjelén

Megszólal sok apró csengő.
Érces hangjuk lágyan zengő.
Azt zenélik minden ágon:
Karácsony van a Világon.

Szent karácsony éjjelén 
táncot jár a gyertyafény. 
Meghittség, és szeretet 
melengeti szívedet. 


Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság

Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor, 
ezer csillag hull a fáról.

Örömkönnyek hullnak egyre, 
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk, 
és egymásnak azt kívánjuk:

E szép este minden fénye 
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep, 
melengesse kis szívünket


 

Csanádi mre: Karácsony fája
 
A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

Weöres Sándor: Szép a fenyő

 
Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik

 

Madár János: Karácsony
 
Csillagfényben
aranyág.
Aranyágon
alma.
Őrzi három
télapó.
Úgysem alszom
el ma!
Egész éjjel
csodálom
ezt a 
szép fenyőfát.
Gyertyafényes
csillagszórós,
csilingelő
ágát.
Karácsony,
karácsony,
kisült a
kalácsom.
Kóstoljátok,
egyétek,
a mákost is
vegyétek!

 

Pálfalvi Nándor: Karácsony
 
Karácsony ünnepén 
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.

 

Devecsery László: Karácsonyi éjben
 
Hópelyhek lobognak
pihekönnyű szélben,
fehér lesz az erdő
karácsonyi éjben…
Fenyőfák indulnak,
díszeiket várják:
köszöntik az embert
és az ég királyát.
Világos az ablak,
arany szemmel néz rád,
felfénylő örömmel
hullanak a szikrák:
csillagszóró játszik,
szemek mosolyognak,
betlehemi éjben
pásztorok dalolnak.

 

Fésüs Éva: Karácsonykor
 
Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!

 

Devecsery László: Karácsonyi pillangók
 
Karácsonyi kismadár
üldögél az ágon;
karácsonyi muzsika:
szél zenél a fákon.
Könnyed röptű hópihék
pillangóként szállnak,
ünnepváró pásztorok
köszönteni járnak.
Közeleg az este is:
hótiszta az álom;
angyal szavú szózatod
igaz szívvel várom.

 

Tóthárpád Ferenc: A Hírhozó
 
Mikor Jézus megszületett,
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.
Köztük egy, a legfényesebb,
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.
Fényes csillag, vándor csillag
- három bölcs fölött - 
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.
Aztán fénye elhalványult,
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog!

 

Donászy Magda: Kis fenyő
 
Szabad-e bejönni? 
Zöldfenyő vagyok. 
Kicsiknek, nagyoknak, 
Békés jó napot!
Jó napot, Zöldfenyő! 
Régen várunk rád, 
maradj itt minálunk, 
díszítsd a szobát!
Nincs tarka virágom, 
egyetlen tobozban 
a távoli erdők 
üzenetét hoztam.
Zúzmara díszíti 
a tobozod, ágad, 
maradj itt közöttünk 
kiskarácsonyfának.
Szeretettel jöttem, 
szívesen maradok, 
hogy veletek töltsem 
a szép ünnepnapot.
Állj ide középre, 
feldíszítünk szépen, 
te leszel a legszebb 
a földkerekségen.

 

Zelk Zoltán: Karácsonyi ének
 
Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.
Szól egy csillag két társának:
"Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük, hátha fázik!...
Keljünk útra jászolához."

 

Kosztolányi Dezső: Karácsony
 
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel. 

 
Hull a hó is  - Csukás István szövege
 
Hull a hó is, fúj a szél is 
Fázik, reszket a cserjeág,
Kandallóban víg tűz pattog,
Csak itt benn van jó világ.
Fenyőágon angyalhaj van,
Gally, ha rezzen, a csengő szól,
Jutka, Bandi nézi, ámul:
Csillagszóró szikrát szór.

 
Sarkady Sándor: Hófedett a hegytető
 
Hófedett a hegytető,
zöldben ott áll egy fenyő:
Zúzmarája reszkető
karácsonyi keszkenő.

Szikráznak a hópihék,
a fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött,
holdsugárba öltözött.

Száll az éj, a kék madár,
színezüst a holdsugár:
Szisszenő szél hoz fagyot -
csengenek a csillagok.

 

Fésűs Éva: Mit hoztál december?

Téli erdőn, réten
fehér csend honol.
Didergős december,
vajon mit hozol?
Mélységes tarisznyád
miket rejteget?
Hoztál-e örömhírt,
szép üzenetet?
 
December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat,
piros ünnepet hoz,
fenyők illatát-
hóember a kertben
kicsípi magát!


Kanizsa József: Itt a karácsony
Fenyő illatával
érint meg a szél.
Körülöttem mindenki
karácsonyról beszél.
- Újra itt lesz,
karácsony megint eljő -
S havat hullat
vastag dunyha-felhő.
Csillagszóró fénynél
csillog az angyalhaj,
és hallatszik már
a játékvonat robaj.

 

Czeglédy Gabriella: Luca napja
Luca nap és tizenhárom!
Szerencsével én nem játszom!
Bal lábbal én föl nem kelek,
tűt a kezembe se veszek!
 
Asszonynépség kora reggel
a házamban nem vizitel!
Ha férfi jön először,
áldja meg az isten ötször!

Luca, Luca, kitty-kotty,
galagonya három,
a pálinkát várom.
Ha nem adnak szalonnát,
levágom a gerendát.
Ha nem adnak körtét,
elviszem a Böskét.
 
Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty,
Galagonya kettő, három.
Száraz körtét várom!
Majd meglátom, mit adtok?
Amit adtok, elveszem:
Van tarisznyám, elteszem!
 
Luca mondta: menjünk el,
Boldogságot nyerjünk el!
Boldogságot elnyerjük,
Boldog lesz az életünk!

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony, 
Élünk dión, friss kalácson: 
mennyi fínom csemege! 
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága 
csillog-villog: csupa drága, 
szép mennyei üzenet: 
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek, 
kályha mellett körben ülnek, 
aranymese, áhitat 
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek 
és kántálva ráköszönnek 
a családra. Fura nép, 
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég 
a szemeken, a harangjáték 
szól, éjféli üzenet: 
Kis Jézuska született!

Bornemisza Endre: Télidőben, karácsonykor

Télidőben, karácsonykor
nem csattog a villámostor,
hó hullong, szitál a dara,
ének szól: angyalok kara,
fényesség az éjszakában
fenyő csillag a szobában,
csilingelnek kicsi szánok,
jönnek a háromkirályok.

Csanádi Imre: Karácsonyi pásztorok

Ki pattogtat-durrogtat
karikás ostorral?
pitt-patt, dirr-durr,
karikás ostorral?
Ki tülkölget-tutulgat
hosszú ökörszarvon?
tlillu-tlullu,
cifra ökörszarvon? 
Ki kolompol-csilingel
kolomppal-csengővel?
klot-klot, csing-ling,
kolomppal-csengővel?
Karácsonyi pásztorok, pásztorok,
azok pattogtatnak,
azok durrogtatnak,
azok tülkölgetnek,
azok tutulgatnak,
azok kolompolnak,
azok csilingelnek,
zörgetik a kiskapukat,
háborítják a kutyákat,
házról házra járnak,
pohár borért köszöntenek,
kalácsért kántálnak.

Donászy Magda: Karácsony délután

Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.
Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre. 
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...
Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára.

Radó Lili: Fenyőünnep
 
Sudár fenyő ringó ágán
apró ezüst csengő...
Mint erdőben madár füttye,
frissen, vígan zengő.
Nézd csak, nézd, az ágak végén
a sok ezüst jégcsapot!
S mézeskalács ül a fákon,
mint tobozban csöpp magok.
Fenyőünnep! Be jól tudod
mindenkiről, mit szeret:
éhes madár magot csipked,
mézest meg a gyerekek!

Hárs Ernő
Karácsony
 
Zsong a téli erdő,
nagy a nyüzsgés benne.
Messzi útra készül
a fenyőfák ezre.

Beszórják a felhők
őket puha hóval,
madarak díszítik
szőlővel, dióval.
Őz és szarvas ámul,
mint szökik a lombra.
Itt is, ott is egy-egy
kerekfejű gomba.
S miközben a gallyak
csilingelve ingnak,
mindegyik facsúcsra
alászáll egy csillag.
Így indul az erdő
ezer fenyőfája
öröme szerezni
szerte a világba.

Fésűs Éva: Téli nyuszi

Nyuszi ül a hóban,
füle, farka fázik.
Kopasz galagonyán
a szél cikázik.
 
Az egész világnak
hó a takarója,
meleg ólak mellett
sompolyog a róka.
 
Nyuszi hallgatózik,
hópihés a bajsza,
valahonnan csengő
ezüst neszét hallja.
 
Karácsonyi erdőn
végestelen végig
széles etetőkön
aranyszéna fénylik.
 
Viharvert vaddisznók
ázó-fázó őzek,
szép, büszke szarvasok
mind, mind odajönnek.
 
Ki-ki ropogtatja
vígan a magáét-
Csak szegény fülesnek
nem jutott ajándék.
 
Édes sárgarépa
éhes nyuszi álma.
Hívja meg valaki
végre vacsorára!

        
Kovács András Ferenc: Csillagcsengő


Jégcsap csendül, jégcsap cseng-
csillagcsengő égen leng.
Jégcsap csücskén csüngő nesz-
csilló neszből csengés lesz.
 
Jégcsap csücskén fény csendül-
égen csüngő szél lendül…
Jégcsap csörren, csilló csend-
csokros csillagcsengő csen…


              
Enyedi György: Téli éjszaka


Ej, csak nem fér a bőrébe
A szél, ez a kelekótya:
Tótágast áll, bohóckodik,
Felpattan a kutyaólra,
Onnét meg a háztetőre,
S ni! Hogy hányja- veti magát!
A vaskakast csikorgatja,
S a kéménybe nagyot kiált.
Hopp! Most esni kezd a hó is!
Ez tetszik ám csak a szélnek!
Kurjant egyet, s megforgatja
A táncos kis hópihéket.
Ott bent meg a csöppnyi házban
Mélyen alszik Jancsi, Böske,
S lábujjhegyen jár az egér,
Hogy a kandúrt fel ne költse.


             
Bényei József: Hó


Rigók fáznak a lombban,
fényes a friss hó, roppan.
Mosd meg benne az arcod.
Ropog a friss hó, hallod?
 
A fák között az őzek
elbújnak, kergetőznek.
Utánuk minek futnál?
Friss hóban lemaradnál.
Markolj a puha hóba,
s reggelig álmodj róla.


             

Farkas Árpád: Decemberi futamodó

Fogjunk össze hébe-hóba,
poroszkáljunk porzó hóban.
 
Ha eleget poroszkáltunk,
szedjük szaporábban lábunk.
 
Amíg az ég pelyhet hint ránk,
feszüljön meg a lábikránk,
 
 fussunk havat ropogtatva
völgyet, dombot szuszogtatva,
 
s szánkóként a hideg tájra
dőljön orrunkból a pára,
 
hajunk gőzöljön az égre,
trappoló lovak sörénye
 
lobogjon mögöttünk-vágta!-,
bakancsunknak nőjön szárnya,
 
s huncut legyen, aki hőköl!
Fussunk ki az esztendőből!

               
Horváth Imre: Fenyvesek


Félelmes a fenyőerdő,
ha messziről nézed őt,
de nyájasabb nincs közelről,
hívogatnak a fenyők.
 
Nem láthatod soha sárgán,
zölden hajlik lombja rád,
a beteg is felül ágyán,
ha beszívja illatát.
 
Fuss a fénylő fenyvesekbe,
hallod águk hogy suhog?
Úgy ugrálhatsz ott kedvedre,
mint a kedves mókusok.


             
Cseh Katalin: Télbe fordult…


Télbe fordult a világ,
lámpása a hóvilág,
polgára a hóember:
Hó Márton, Hó Demeter…
 
Hópalota, hóálom,
repülünk a hószánon,
a kezünkben hólabda,
mellettünk áll Hó Kata.
 
Hósusogás, hóharang,
hógiling és hógalang,
hótündérnyom, hóözön,
hónyugalom, hóöröm.


               
Balogh  József: Virágszirom tizenkettő /részlet/


December, te öregember
nem hagyom, ha szidnak!
Bölcsődben szép karácsony
új esztendőt ringat!
 
Domb derekán, mint az álom,
gyors a szánom, fut a szánom.
Jeges trónján Télkirály ül,
uralkodik, s dehogy bánom!
Szürke nappal, hosszú éjjel
szél játszik a hópihékkel.
 
Farkas ordít, csikorog a fagyos hó,
vastagsál és gyapjúsapka most jó!
Madár reszket, vad didereg, fény vacog,
ugyanúgy, mint messzi fönn a csillagok.


                   
Bodnár István: Bolyhos bunda


Bolyhos bunda
bakszekér,
dunyhát húz ma
ránk a Tél.
 
Földre hajlik,
leng a füst
szánkó talpán
kék-ezüst.
 
Bagoly oson,
fagy kereng,
gyémánt erdő
kincse cseng.


      
Törő István: Tél van, tél van


Tél van, tél van, hófúváson,
ablakomon jégvirág van,
ajtómon a szél bekopog,
öklében csüngnek a jégcsapok,
varjak, gerlék előjönnek,
kukoricát csipegetnek,
ropog a hó talpam alatt,
cipőm sarkához is tapad,
bandukolok, körbenézek,
szemlélem a fehérséget,
melyik a föld? melyik az ég?
honnan jön ez a szürkeség?
Hóbundában a fenyőfák
nyulak meséit hallgatják.


Móra Ferenc
     MÁRTONKA LEVELE
 
Aranyos nyagyapó,
Ákom-bákom-mákom,
Szíveden kopogtat
Kis unokád, Márton.
Szívaden kopogtat
Gyönge kis ujjával,
Könnyeket pergető
Nehéz bánatával.
Mit és, amit küldtél,
A szép csengős szánkó?
Az egész határban
Régen nincsen már hó.
Aranyos nagyapó,
Ákom-bákom-mákom,
Tudod-e, mire kér
Kis unokád, Nárton?
Gyere el mihozzánk,
Légy a Télapó:
Fehér szakálladból
Hátha hull majd a hó.
Hátha hull belőlle
Erdőre, mezőre,
Hátha a tavasz még
Visszaijed tőle.
Borókás tetejű
Kerek halom haván,
Hátha repülhet még
Csengve-bongva a szán.
Gyere el, nagyapó,
Ákom-bákom-mákom,
Csókolom a kezed:
Kis unokád, Márton.

Szűcs Imre: Csillagszóró

Csillagszóró
fenyőágon,
most érkezett
tündérszárnyon.
Csupa öröm,
csupa csoda,
ragyog már a
gyermekszoba.
Fenyőágon
szikraeső
kékmadarat
felröptető.
Kékmadár a
fenyő fölött,
holdfényhajú
felhők között.
 
Fenyőágon
Csillagszóró,
odakint meg
puha porhó
szakad, szitál
fűre, fára,
bundát vet az
éjszakára.

Végh György: Csillagszórós karácsonyfa
Nemsokára karácsony lesz
Ezüst hó hullt már a fákra:
Szél-borzolta erdőszélen
didergett egy fenyőfácska.
Arra gondolt, ha jönnének
és kivágnák karácsonyra,
szép szobában, jó melegben
állhatna, mint karácsonyfa.
Egy kis nyuszi így mesélte
fenyőfáknak még a nyáron:
alig várta, hogy hó hulljon,
s itt legyen már a karácsony.
Egy szép havas téli reggel
teljesült is régi álma:
kivágták és ráfektették
őzek húzta csengős szánra.
Sok más fenyőtestvérével
arra várt a kicsi téren,
hogy valaki kiválassza:
Őt válassza mindenképpen.
Egy mamácska meg is vette,
az erkélyre állította:
búsult is a fenyőfácska:
nem lesz mégsem karácsonyfa!
Aztán mégis elővették
díszítgették napról napra:
csillagszórót, szaloncukrot
aggattak a kis gallyakra.
Került rá sok színes gyertya,
aranydió, papírangyal:
Ő hívta be a kisfiút,
csengő hangú kis haranggal.
Lobogtak a színes gyertyák,
csillagszórók gyúltak sorra:
így lett a kis fenyőfából
örömhozó karácsonyfa.

Ölbey Irén: Fenyőfa
 
A hegyen fenyőfa nyúlik a magasba,
de lejön a hegyről minden
karácsonyra.

Fénylik a szobában, ó szépséges óra
gyertyácskák lángja száll ki az ezüst hóra.

Csillogó fenyőfa, alatta ajándék,
kis autó, meséskönyv, baba,
társasjáték.

Tündöklő fenyőfa, gyönyörű este ez,
a szívünkre öröm sugara
permetez.

Azt hirdeti, nekünk a fenyőfa
szépsége legyen minden szívben
szeretet és béke.

Gazdag Erzsi: Karácsony

Szól a csengő, száll a dal.
Itt van a karácsony.
Arany csillag tündöklik
a fenyőfaágon.
 
Gyertya lobban, mennyi fény!
Mintha a fa égne!
Ha nem volna Karácsony
felszállna az égre.
 
Ott lobogna a fenyő
mint egy tüzes csillag,
amelyikről éjszaka
szikraesők hullnak.
 
Itt marad most a fenyő.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőben járunk.
 
Fényben rezeg a fenyő.
Lobognak a gyertyák.
Ünnep van ma, Karácsony
látogatott hozzánk.

Bornemissza Endre: Karácsony

Fenyőágon, madárszárnyon,
megérkezett a Karácsony.
Messziről jött, meleg Délről,
napsütötte földtekéről,
jött Északról, fagy honából,
rénszarvasos, havas tájról.
Jött Keletről, jött Nyugatról,
nyomában kolomp s harang szól.
Sok napon át jött, sok éjjel,
jött szelekkel, hópihékkel,
kocsin is jött, jött repülőn,
köves úton, havas dűlőn,
könnyű szánon, csengettyűzve,
a szíveket egybefűzve.
Hozott hírt a pásztorokról,
csillagokról, jászolokról,
kis Jézusról, Máriáról,
a híres három királyról.
Szelek szárnyán, fenyőágon,
megérkezett a Karácsony.
Fogadjuk meleg szobával,
friss sültekből vacsorával,
ünnepeljük, marasztaljuk,
ének szóval magasztaljuk!

 

Tartalomhoz tartozó címkék: karácsony