Mi az az érzelmi intelligencia?
Mi az az érzelmi intelligencia és miért fontos annak fejlesztése, azaz úgy is helyes lenne a kérdésfeltevés, hogy hogyan segítheted gyermekedet, hogy magabiztosabb és sikeresebb felnőtt váljon belőle?
Mi az az érzelmi intelligencia?
Mi az az érzelmi intelligencia és miért fontos annak fejlesztése, azaz úgy is helyes lenne a kérdésfeltevés, hogy hogyan segítheted gyermekedet, hogy magabiztosabb és sikeresebb felnőtt váljon belőle?
Az érzelmi intelligencia az a képesség, amelynek segítségével saját magunk és embertársaink érzelmeit felismerjük, értelmezzük és kezeljük.
Érzelmi intelligenciánk hatással van emberi kapcsolataink minőségére, a stresszel szembeni magatartásunkra és tanulási, munkahelyi eredményességünkre is. Maga az érzelmi intelligencia a 90-es években kezdett el igazán terjedni, akkor kezdték felismerni a jelentőségét a mindennapi életben. Akinek magas az EQ-ja, az érzékenyebb más emberek érzéseire, illetve szociálisan is aktívabb, és könnyebben alakít ki kapcsolatot emberekkel. Nagyon sokan“emberekhez való intelligenciának” nevezik, hiszen az emberi kapcsolatokat jobban alakít ki az a személy, akinek fejlett az érzelmi intelligenciája. Egyes felmérések szerint ez a legfontosabb intelligencia típus.
Miben segít az érzelmi intelligencia?
Az érzelmi intelligencia segít abban, hogy megértsük, a különböző helyzetekben mi történik velünk, hogyan reagál rájuk a szervezetünk; de az EQ-tól függ, hogy a történteket hogyan éljük át. Az, hogy miként hatnak ránk egyes helyzetek, elsősorban attól függ, miként gondolkodunk róluk, milyen jelentést tulajdonítunk nekik, és így attól is, hogy képesek vagyunk-e befolyásolni az eseményeket. Önmagukban nincsenek - vagy csak alig - betegségokozó helyzetek, csak olyan magatartások, szokások, amelyekkel az ember az adott helyzetre reagál. A megoldást pedig nagymértékben befolyásolja a helyzet egyéni jelentése. Vagyis nem magára a helyzetre reagálunk, hanem arra, amit az számunkra jelent. Mivel a gyerekek érzelmi lények, ezért a külső reakcióik mögött meghúzódó érzéseik, érzelmeik felismerése, elfogadása lehet szülőként a kulcs a számunkra. Ha gyerekkorban segítenek feldolgozni a heves düh, frusztráció-, és szorongásérzéseket, akkor később a magasabb rendű agyunk hatékonyan fog közbelépni. Gyermekkorban a szüleinkkel való szeretet és bizalomkapcsolat védőhálójában természetes módon alakulhat ki mindaz, ami felnőttként csak erőfeszítések árán. Viszont van egy jó hírem, fejleszthető az érzelmi intelligencia, az alábbiakban ötleteket szeretnék adni, hogy mindez, hogyan is valósítható meg:
1. Legyünk mi a minták!
Az érzelmi intelligencia fejlesztésének első lépése, hogy mi magunk kiegyensúlyozott, türelmes és figyelmes mintaként szolgálunk a gyereknek. Ha a munkahelyi problémáinkat hazacipeljük, és otthon is minden megnyilvánulásunk feszültségről árulkodik, akkor a csemete is hasonlóképpen fogja a szituációkat kezelni.
2. Játsszunk a gyermekünkkel
Gyermekkorban a leghatékonyabb fejlesztés a játék. Legyen szó közös, társas- vagy éppen szerepjátékokról, a lényeg az, hogy mindig beszéljük meg, mit érzett közben a kicsi. Ennek az a célja,
hogy minél több ember gondolatába és érzésébe bele tudja magát képzelni, és minél több élethelyzettel megismerkedjen.
3. Beszéljünk az érzéseinkről
Hogyan taníthatjuk meg a gyermeknek, hogy miként kezelje az érzelmeit? Elsősorban úgy, hogy beszélünk a sajátjainkról – például: „Anya mérges, mert foltos lett a ruhája. Jó, ha rendszeresen megnevezzük a gyermek érzéseit is, például: „Látom, hogy szomorú vagy, mert nem találod a mackódat. Gyere, segítek megkeresni!” Ugyanígy tegyünk a negatív dolgoknál is: „Ne üss, rúgj meg – próbáljuk meg elmondani neki, hogy miért vagyunk dühös!ek” Segítsünk neki elviselni a sikertelenséget például így: „Gyere, próbáljuk meg újra együtt!” Értékeljük, dicsérjük, amikor megfogalmazza pozitív és negatív érzelmeit,ezzel visszaigazoljuk számára, hogy ez fontos és jó dolog!
Ahogy az érzelmi intelligencia gyermekkori megalapozásánál az érzelmek komolyan vétele, a gyengédség, az érzelmek szavakba öntése és ezáltali tudatosítása, a közös élmények és beszédünk stílusa, illetve mögöttes tartalma volt a meghatározó, ugyanígy felnőttkorban is ezek lesznek a kulcsok érzelmi intelligenciánk fejlesztésében. Mivel alapvetően lelki lények vagyunk, és ahogy gyermekként is a másik javát szolgáló szülői szeretet volt az, ami által a személyiségünk fejlődni tudott, később is a másik javát szolgáló szeretet lesz az (és ebbe beletartozik önmagunk szeretete is), ami engem is és a másik felet is „építeni” fogja.
