Az óvodakezdés nehézségei
Az óvodakezdés nem könnyű feladat a kicsinek – és talán még nehezebb az anyukának. Főleg így van ez akkor, ha sír a gyerek az elváláskor. Hogyan könnyíthetjük meg számára az óvodakezdést, hogyan érhetjük el, hogy örömmel induljon oviba?
A beszoktatási időszak
Az óvodai beszoktatás keveseknek megy zökkenőmentesen. A gyerek sír, nem akar oviba menni, de ha akar is, menjen vele anyu-apu is, az elválás könnyeket, netán hisztit generál. Ennek hátterében az ún. szeparációs szorongás is áll, az a fajta félelem, ami akkor veszi elő a kicsiket, mikor rájönnek: ő és az anyukájuk két különálló lény. Márpedig az óvodakezdés ezt igen intenzíven közvetíti, hiszen idegen környezetben, a védelmező anyai jelenlét nélkül kell töltenie a napot. Nézzük, hogyan könnyíthetjük meg a beszokási időszakot a kicsiknek!
Tanácsok az óvodakezdéshez
1. Lelkendezzünk a munkánkról!
Bizony, bármilyen furán is hangzik, a saját munkánkról való áradozás igen hatékony lehet abból a szempontból, hogy hogyan indul a gyermek az óvodába. Ugyanis támaszkodhatunk a gyerekek utánzó és mintakövető hajlamára: ha az látja-hallja, hogy Anya alig várja a munkakezdést, hogy izgalommal és lelkesen találgatja, mi minden lesz ma a „dolgozóban”, ő is hasonlóképpen kezdi értékelni saját „munkahelyét”, az óvodát. Reggelente mondjuk el, hogy szeretünk ugyan a gyermekünkkel lenni, de bizony kell a saját társaság is, és milyen jó is, hogy találkozhatunk a kollégákkal. Csak úgy mellékesen örvendezzünk reggelente – átragad majd a kicsire is!
2. Lelkendezzünk az oviról!
Ne „kozmetikázzuk” a gyerek érzéseit, tehát mikor arról beszél, milyen rossz lesz oviba menni, ne tromfoljunk rá, hogy „de hisz ott olyan sok érdekes játék van!”. Az óvoda izgalmait hangsúlyoznunk kell, ám úgy, hogy ne „lásson át rajtunk” a gyerek. Akkor emlegessük, amikor egyébként nem az oviról volt szó – mintha csak úgy magunkban lelkendeznénk. Reggelente imitált „irigykedéssel” dicsérhetjük az ovit, „de jó neked, hogy annyi játék vár! Én is úgy megnézném őket, de hát ilyen csak a gyerekek dolgozójában van!”. Vagy: „Ó, de kíváncsi vagyok, vajon mit csináltok ma! Biztos játszotok majd az udvaron – ó, de jó nektek! A gyerekek igazán szerencsések, hogy ennyit mókázhatnak” … stb.
3. Szerezzünk neki barátot!
A gyerekek persze maguk választják ki a barátaikat, de amíg ilyen kicsik, szinte a szülőnek kell „helyette barátkoznia”. Figyeljük meg, kivel játszik szívesen, és hívjuk meg játszódélutánra a kis barátot! A rendszeres óvodán kívüli találkozások összekovácsolják a kicsiket, akik persze szívesebben járnak óvodába, ha várja ott őket egy igaz jóbarát is.
4. Vigyük korábban!
Ha félénk a gyerek, jó, ha minél korábban elvisszük az oviba – ilyenkor még kevesen vannak, tehát biztosan akad játszótársa, és a kisebb csoportban oldottabb lesz ő is.
5. Legyünk következetesek!
Próbáljuk minél rendszeresebben vinni óvodába a kicsit, ne engedjünk a „csak ma hadd ne menjek” könyörgésnek – ha engedünk, a gyerek úgy érzékeli, hogy az óvoda olyan alteratív valami csak, ami mindig választás kérdése.
6. Fogjuk be az apukát!
Ha mindezek ellenére sem akar abbamaradni a reggeli sírás, akkor azt szimplán csak a szeparációs félelem okozza – bármennyire is szeret oviba járni, nem akar elválni az anyukától. Ilyenkor jó ötlet bevetni az apukát, hordja ő a kezdeti időszakban oviba a gyereket – tőle könnyebb elválni. Ha már túl van a beszokás nehézségein, az anyukától is könnyebben búcsúzik majd el!
Forrás:nővagyok.hu
Kérlek nyomj egy LIKE-ot az oldalunkra: 
Köszönöm: Lipócziné Ági
www.jatekfarm.hu
