Termékek Menü
0
+36309753755

Versek Nemzeti ünnepünkre

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó

ide lép, oda lép, hejhó!

Hegyen át, vízen át vágtat,

nem adom, ha ígérsz százat.

 

Amikor paripám ballag,

odanéz valahány csillag.

Amikor paripám táncol,

odanéz a Nap is százszor.

 

Weöres Sándor: Megy az úton...

Megy az úton a katona,
zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél. 

Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.

Drégely László : Pereg a dob

Pereg a dob:
Tra-ta-ta,
Most kezdődik
A csata.

Papírcsákó
Fejemen,
Ezt a csatát
Megnyerem.

Falu Tamás: Március 15-e

Zászlót készítettem
rajzoltam, festettem
ahogyan csak tudtam
legjobban, legszebben.

Fel is ragasztottam
Vékony nyírfaágra
kis zászlóval megyek
ma óvodába.

Egész úton vígan
Lengetem a szélbe
Várom, óvónéni
Megdicsér érte. 

Lovam seprő:
Nyi-ha-ha,
Vágtat, mint egy
Paripa.

Kardom is van:
Fakanál,
Aki nem fut,
Pórul jár!

Weöres Sándor: Megy az úton…

Megy az úton a katona,
Zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.

Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.

Szepsy Eleonóra: Márc. 15.

Nemzetiszín kokárdával
Ünnepelünk e napon.
Itt díszlik a szívem fölött,
Büszke vagyok rá nagyon.

Régen volt. A fiatalok
szabadságot akartak,
Jobb életet mindenkinek...
Énekeltek, szavaltak.

Szabadságharc lett belőle,
Odaveszett sok élet...
A hősökre emlékezünk,
Nekik zengjen az ének. 

Sarkady Sándor: Zeneszó zeng

Zeneszó zeng, menetelnek
Süt a napfény, fut a felleg.
Fel a zászló, fel az égre –
Magyarország örömére.

Szabadság dala szálljon,
Aki ember, ide álljon;
Jövel édes, szabad világ –
Gyönyörű légy Magyarország

Szécsi Margit: Március 15.

Zsír fogytán, bor apadtán
tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
főzték a forradalmat.

Nemzetiszín lobogó
röpült a szemek előtt,
behasadt fecskeszárnya
vívta a zöld levegőt.

Félelmes tavaszidő
láttatott seregeket...
Gyönyörű elgondolni
azt, ami nem lehetett.

Donászy Magda: Március 15.

Melegebben süt ma a nap
elmúlt már a hosszú tél.
Minden házon zászlót lenget
a víg márciusi szél.

Magyarország szabadságát
ünnepeljük e napon,
Háromszínű magyar zászló
Azért leng a házakon.

Donászy Magda: Március 15-ére

Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.

Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!

Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.

Petőfi Sándor: A nép nevében

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok! 

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Kölcsey Ferenc: Himnusz

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

 

Vörösmarty Mihály: Szabadsajtó

Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg, megzsibbadt gondolat!
Kiálts fel érzés! melly nyögél
Elfojtott, véző szív alatt.

Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,
Lássátok a boldog, dicső napot.
S a honra, melly soká tűrt veletek,
Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.

Rákos Sándor: Egy bátor vitéz

Ki szalad ott, mi szalad ott?

egy bátori vitéz szalad ott.

Futván az ellenség elől,

hegyes bajszú hőscincér szalad ott.

 

Amade László
A szép fényes katonának arany, gyöngy élete…*

A szép fényes katonának

  Arany, gyöngy élete,

Csillog, villog mindenfelől

  Jó vitéz fegyvere;

  Szép élet!

  Víg élet!

  Soha jobb nem lehet!

Hopp hát jöjjön katonának

  Illyent ki szeret! – Szép élet sat.

Az zöld mezőn megpuskázik,

  Nyer az ellenségtül,

Az kvártélyban mulatozik,

  Nyér az menyecskéktül.

  Szép élet! sat.

Szikrát üt az paripája,

  Nagy városon nézik,

Hogy jó lovas és vitéz is

  Mindenütt dicsérik.

  Szép élet! sat.

Mind ország mind az hazája

  Félnek és szeretik,

Az szép dámák és leányok

  Sokszor ágyát vetik.

  Szép élet! sat.

Kótyavegye az vásárja,

  Nincsen ottan kalmár,

Fele árán mindent megvesz,

  Valahol maga jár.

  Szép élet! sat.

Közemberbül káplárt, hadnagy’,

  Kapitányt is tészen,

Obesterség, generálság

  Várja ottan készen.

  Szép élet! sat.

Kockáz, kártyáz sátor alatt

  Pipa a szájában,

Markotányos háta megett

  Nem szolgál héában.

  Szép élet! sat.

Ha jön order, frissen nyergel,

  Elmegy az portára,

Fölbiztatja maga társát,

  Jól megjön az ára.

  Szép élet! sat.

Minden nemzet ohajt sohajt

  A fajában kapni,

Vajas kalács pogácsával

  Tarsolyát megrakni.

  Szép élet! sat.

Mint tüz meggyúlt pipájában:

  Úgy ég a szerelme,

Ellenségen és sziveken

  Vagyon győzedelme.

  Szép élet! sat.

Megjön pályafutásábul,

  Itt letelepedik,

Jószágot vesz, kölcsön pénzt ád,

  Avagy kereskedik.

  Szép élet! sat.

Nem parancsol ott vicispány,

  Sem a szolgabiró,

Robotára senkit nem hajt

  Ispány vagy tiszttartó.

  Szép élet! sat.

Prókátor függ az oldalán,

  Szerencse birája,

Böcsület az törvényszékje,

  Nincs apellátája.

  Szép élet! sat.

Kényén-kedvén házasodik,

  Nem fizet az papnak;

Nem hí senkit bizonyságnak,

  Mert fia ő Mársnak.

  Szép élet! sat.

Menjünk azért seregesen,

  Tartsuk meg hazánkot,

Vérrel bérrel oltalmazzuk

  Szent, szent koronánkot.

  Szép élet! sat.

Itthon rajtunk eret vágnak,

  Kiontjuk vérünket,

Nincs böcsület, fizetnünk köll,

  Érezzük sebünket;

  Rossz élet!

  Gaz élet!

  Gazabb ennél nem lehet!

Hopp hát jöjjön katonának sat.

Ne gondoljunk az sirással

  Sem az pityergéssel,

Üljünk lóra, masérozzunk

  Az több vitézekkel.

  Szép élet! sat.

Isten hozzád apám, anyám!

  Én édes szerelmem!

Húgom! bátyám! sógor! komám!

  Avagy jertek velem!

  Szép élet!

  Víg élet!

  Soha jobb nem lehet!

Hopp hát jöjjön katonának,

  Illyent ki szeret.

Gáspár János: Vesszőparipám

Leng, leng kicsi fa,
Majd, majd valaha
belőlem is lesz egy kicsi
lovas katona.

Ló, ló, paripa,
száján zabola;
gyí te, gyí te tüzes csikó,
vágtass amoda!

Lebben a serény
félre kis legény,
Árkon-bokron, mint a fecske
átrepülök én!

Tartalomhoz tartozó címkék: márc15