Oldalunkon is haszálunk cookie-kat a szolgáltatásaink biztosításához. Info.
Termékek Menü

Mandarin illatú Mikulás

Eljött a nagy nap. A várt, izgalmakkal teli nap. Jön a Mikulás a bölcsibe. A gondozónők előzőnap meghívót gyártottak alvás időben, hogy minden apróság szüleihez is eljusson a hír. A kis polcokon heverő lapocskák olyanok, mintha a Mikulás manói meghozták volna a postát.
Minden egyes gyermek polcán ott díszeleg a lap, a lap, amely a buli idejét tartalmazza. Még a betegeknek is jutott, hogy nekik is legyen emlékük. Délután minden szülő mosolyogva rakta el a kedves gesztust. Másnap a gondozónők lázasan készülődnek, míg a gyermekek édesen álmodnak az kis ágyakban. Készülnek a csomagok, a kosarakban már ott hevernek a csoportszobák játékai. Mindkét csoportszobának egységesen jutottak játékok. Babakocsi, pötyi kirakó, kisvasút, színes gyöngyök, játék ételek a babakonyhába. Aztán az ébredés. Az ünnepi uzsonna. Az egyik csoportszoba már ünneplőben. A székek a helyükön, amik a szülőket és a gyerekeket várják. A mikulásnak is jutott egy szék, amin megpihenhet a hosszú út után. Az asztalokon mandarin, szaloncukor, gyümölcslé, szalvéta. Ünnepi étek. Az uzsonna után érkeznek a szülők. Izgatottság és meleg mosoly az arcokon. Gyülekeznek. Ők is izgulnak nem csak a gyerekek. A kérdések ott ülnek a szemükben és az arcokon. " Vajon megijed majd?" " Lesz egy kis sírás?" " Odamer majd menni?" Mindenki kezében vagy nyakában már készenlétben áll a fényképezőgép, hogy ennek a csodás napnak a pillanatait megörökíthessék. Aztán mindenki megérkezik. Átvonulnak az ünnepi szobába és helyet foglalnak. El kezdik fogyasztani az asztalon heverő vendégvárót. A szobát megtölti a mandarin és baba szag. Kellemes szag, ami minden szívet megmelengetne. Zárul az ajtó, aminek üvegablakát ünnepi terítő takarja el, hogy a Mikulás érkezése nagy meglepetés legyen. 
 
De mielőtt megérkezne az a vén, őszszakállas bácsi, előbb egy dal. Mindenki boldogan énekeli a Hullapelyhes fehér hó című dalt. Az ének végéhez érve csengő hangja száll a levegőben. Kíváncsi szemek, hevesen dobogó apró kis szívek. Hol lehet? Hol jön? Már itt van. Hallom a csengő hangját. Igen, ő az. Piros ruhában, kezében a sok apró csomaggal. A szőnyeg a háta mögött megtelik a sok szép játékkal. A Mikulás helyet foglal, majd körbenéz. Egyes gyerekek beleolvadnak anyjuk vagy apjuk ölébe. Hirtelen valóságossá vált minden, amiről a gondozónők beszéltek. Nem is látszik az arca, akkora a szakálla. Csak a barna szempár látszik, ami figyel. Aztán elhangzanak a nevek. Ki mer, ki nem mer odamenni. Valaki hirtelen nem is érti, hogy ez most tényleg megtörténik. Van, aki sír, van, aki csak egy picit pityereg. Kedves, de mégis oly ijesztő ez a bácsi, ahogy mély hangon beszél. Mindenki megkapta a csomagját. A piros ruhás, szakállas pedig tovább áll. 
 
Most már jöhetnek a játékok. Először mindenki kíváncsian nézegeti, majd jön a vad bontogatás, a felfedezés. Az új játékok olyan klasszak, érdekesek, de főleg újak. Lázasan megy a játék. A szülők fényképeznek beszélgetnek, a gondozónők is igyekeznek mindenkivel beszélgetni, a gyerekekkel játszani. Egy kellemes délután ez, ahol most minden csak a gyerekekről és az önfeledt örömről szól. A buli lassan a végéhez ér. Haza indul az ünneplő csapat piros csomagokkal a kézben. A csoportszoba újra felveszi hétköznapi kinézetét, de az emlékét a délutánnak magába szívta. Még mindig ott van a levegőben, a mandarin, a csokoládé, a boldog kacaj, az önfeledt mosoly emléke. A délután emléke, ami csak a szeretetről szólt.